SzakÁ(rus) Cs(illa)

Egy, megérett a meggy

    A gyümölcs, amely bírja a fagyasztást (mindenféle fakszni nélkül), a főzést és az aszalást. Bizton állítom például, hogy az aszalt meggy finomabb a mazsolánál! Bármily hihetetlen, nekem ez ügyben garantáltan hinni lehet, hiszen aláírásomból is kitűnik: nem Háry János a becsületes nevem! 🙂
   De meggyünk legelőnyösebb tulajdonságának mégiscsak végtelen alkoholtűrő képességét tekintem, arról nem is beszélve, hogy ők együtt egy csodálatos elegyet alkotnak. Ezért aztán a sorrend a következő: meggyszedés, mosás, magozás, cukorral érlelés a napon, végül nyakon öntés (még nem nyakon leöntés!) alkohollal.
   A további érlelési folyamat aztán pont annyi ideig tart, ameddig bírjuk. Következő adag (szerencsére a fa jó nagyra kezdett nőni!): szedés, mosás, magozás, lecsepegtetés, dobozolás, fagy. Ebből készülnek majd télen az ínycsiklandó Fekete-erdő torták. Fagyasztó, helykímélő tippem pedig a következő: tej, üdítő, paradicsomlé dobozának alapos mosása, és újrahasznosítása fagyasztódobozként. A megegyező méret miatt jó sokat lehet egymás mellé zsúfolni!
   Utolsó adag: szedés… és főzés. Meggyszem formájában mennek a fazékba, de egy botturmix hatásos közreműködésével meggyzseléként érkeznek az üvegekbe. Ami aztán nagyon finom jégkrémmé válik: egy üveg zselé + egy doboz görög joghurt (nem hiába ringott arrafelé a civilizáció bölcsője, joghurtban még mindig ők a legjobbak!) jégkrémformában fagyasztva.
   És, ha mindezek után még mindig maradt meggy a fán, megengedhetjük a gyerekeknek, hogy leegyék, vagy a rokonoknak, hogy leszedjék. Mindenképp csipkednünk kell magunkat, mert ha nem sietünk, a madarak is ugyanezt teszik. Csak ők nem magukat csipkedik! 🙂

(Forrás: hirmondo.ro)