A minap, míg a gyergyói főutcán a csendes délutáni napfényen gyanútlanul bicikliztem, eddigi életem másodpercek alatt vált majdnem teljesen semmivé. Biciklim egy kamion kerekei alatt fejezte be földi pályafutását, jómagam, a Fennvalónak köszönhetően, két törött lábbal, és egyéb, jobbára kevésbé fájdalmas fizikai és lelki sérüléssel térhettem meg a székelyudvarhelyi ortopédiai osztály kebelébe.
Mivel a gasztronómia a fő témám (ezúton kérek elnézést mindenkitől, kinek emelgetnie kellett engem ), most mesélnék arról, hogy mily csodálatos érzés háromnapos csőtáplálás után, a szájba robbanó erőleves ízözöne, amely nemcsak a testnek, hanem a léleknek is gyógyír. Nagy tragédiákat apró dolgokba kapaszkodva vészelhetünk át, hacsak nem szeretnénk egy kényelmes gumiszobában tengetni maradék napjaink. Ezért én a munkámra is koncentráltam, minden falatot elemezve és élvezve, mely nyomán ezúton a kórház konyhájának minimálisan egy, de még inkább két Michelin csillagot adományoznék! Soká éljenek azok a szakácsnők, kik a fakanalat pillanatnyilag nem a paplan mozgatására használják! Mondják, ha kezedbe adnak egy citromot, nagyon nem mindegy, hogy mit kezdesz vele. Tanúsíthatom, tényleg csak az innováción múlik, hogy mihez kezd magával egy magatehetetlen beteg. Jelentem, a citromszelet egész jól funkcionál szájápoló szerként is, ezért él bennem a remény, hogy első utam nem kedvenc fogorvosomhoz fog vezetni! Mert, hogy útra kelek, az biztos, a Jóisten és jómagam használhatóvá tesszük azt, amit az orvos oly ügyesen összerakott.
Addig is gyakran fogyasztok erőlevest, sokkal szívesebben, mint zacskós folyadékokat, habár a vérfrissítés, remélem, hasznomra vált, és nemsokára újabb tehetségeket fedezek fel magamban. Erőlevest marhalapockából jó főzni, lassú pöfögéssel, sok zöldséggel (hagyma, fokhagyma, murok, petrezselyemgyökér, zeller), feltört tojásra is merik a szűrt levét, grízgaluskával, zöldségekkel tálalják, de számomra cérnametélttel igazán finom.