SzakÁ(rus) Cs(illa)

Gulyásleves

     Tévedések elkerülése végett, a juhász nem a mi fagyasztónkban telelteti a nyáját, de mivel szeretjük a juhhúst, mindig van itt raktáron. 🙂 Épp ezért eme gulyásleves is egy birkanyakkal gazdagodott. Nem is gondoltam volna, hogy a birkák ilyen hosszú nyakon viselik a fejüket!
    Szóval, megfőztem az emlegetett nyakat sós, borsos vízben, majd raktam hozzá apróra vágott hagymát és krumplit (szoktam murkot is, de bocsánat, ma kifelejtettem). Ízesítettem pirospaprikával, darált köménymaggal, zellerlevéllel, majd mikor ezek is megfőttek, szaggattam bele galuskát.
     És most következzék egy galuskakészítő gyorstalpaló tanfolyam: összekeverjük a lisztet tojással, sóval és annyi vízzel, hogy könnyen keverhető masszát kapjunk. Minél lágyabb a nokedlitészta állaga, annál nagyobbak lesznek a kifőzött nokedlik, minél sűrűbb a tészta, annál kisebbre tudjuk szaggatni a galuskákat. Ezért ajánlanám az arany középutat: ne legyen se túl lágy, se túl kemény. Ha tejföllel készítjük, akkor a nokedli habkönnyűvé válik. Gyakran egy késhegynyi szódabikarbónával és víz helyett tejjel készítik.
     Amúgy a gulyásleves eredetileg marhahúsból készülő, jó, tartalmas leves, előnyös tulajdonsága, hogy elég gyorsan megfő a kuktában (habár ez inkább a kukta dicsérendő tulajdonsága). Persze, ez függ a kortól is, természetesen nem az enyémtől. 🙂 Amíg megfő magában, a ránk zúduló szabadidőt próbáljuk hasznosan eltölteni, például olvassuk el a tegnapi újságot, ugyanis neki meg az a tulajdonsága, hogy rögtön a nyomában ott liheg a másik. És ne feledjük, a hírek, pont mint a családnak tálalt ebédek, csakis frissen jók!

(Forrás: hirmondo.ro)