Hideg, havas napokra ébredünk, melynek egyesek a sílécet a hónuk alá csapva, hóangyalokat gyártva örvendeznek, nekem meg elég lenne belőle évente egy hét.
Lágy, tavaszi esőről álmodom, mely színessé varázsolja ezt az unalmas, szürke–fehér tájat, melengető napsugárról, madárdalról, az élet csodájáról, mely a fagyott gyökerekből fakad. Addig is behunyt szemmel hallgatom a bakancsom alatt ropogó havat, számolom a lendülő lábam alatt sorakozó léptek sokaságát, ugyanis legjobb segítségem, tanítóm, bátorítóm – a járás újratanulásában – szerint a tudatalatti igen nagy segítségére lehet a tudatos munkának (köszönöm, Emese!). Lépni ugyan tudnék (próbáltam ), de nem szabad, ezért még mindig gurulva főzök, ami bizonyos szinten még mókás is lenne, ha nem akadnék bele mindenféle alattomos akadályokba, és a kagyló nem lenne mindig egyebütt, mint a zsíros kezem. Olvasni volt időm, rengeteg, ezért sok új recept sorakozik az agyi kamrám polcain. Ma egy örmény, húsmentes ételre esett a választás, ami ugyan külalakban kissé átváltozott, de ízeiben megfelel az utasításoknak. Hozzávalók: 80 dkg vinetta, 5–6 gerezd fokhagyma, 20 dkg petrezselyemgyökér és zeller vegyesen, koriander, kapor, só, bors. Elkészítése: A vinettát meghámozzuk, belsejét kivájjuk, sós vízbe tesszük egy negyed órára, majd kivesszük, kinyomkodjuk. A belsejét, öt-hat gerezd fokhagymát, a petrezselyemgyökeret, a zellert, a korianderzöldet és a kaprot apróra vágva összekeverjük. Sózzuk, borsozzuk, forró olajban megpirítjuk. Ezzel a töltelékkel töltve a vinettákat, olajozott tepsibe tesszük. Vízzel meglocsoljuk, megszórjuk korianderzölddel, kaporral, lefedjük, és öt percig pároljuk. Tálaláskor meglocsoljuk a saját levével. Forrón és hidegen is tálalható, köretnek is kiváló!