Azt mondják az agykutatók, hogy a mindennapos főzés is hozzájárulhat eme szervünk frissen tartásához, ugyanis több érzékünket is stimuláljuk közben, úgymint a látót, a tapintót, a szaglót és az ízlelőt. Hogy ez mennyiben igaz, nem tudom, de hogy a gyomrunknak jót tesz a mindennapos főzés, az tény.
Egyre ritkábban eszünk terített asztal mellett házi kosztot, papírtasakba csomagolt gyorsételekkel rohangálunk az utcán, mert minden tevékenységünk fontosabbnak tűnik a nyugodt táplálkozásnál. Ez eleink számára teljesen elképzelhetetlen volt, ők még a mezei munka közben is abroszról fogyasztották a szántáshoz, kaszáláshoz, kapáláshoz szükséges energiapótlékot. Mostanában több koreai filmet láttam, melyeknek közös jellemzője egy-egy szemet gyönyörködtető férfi (az én szememnek is igencsak kellemes) és női fő- és sok kevésbé mutatós mellékszereplő, akik egyebek mellett (a film zsánerétől függően) rengeteg, gusztusosan tálalt ételt fogyasztanak (és nemzeti italukkal, szodzsuval öblögetnek).
Nem csoda, a koreaiak szerint az ételeknek gyógyító ereje van, az evés maga a mennyország, engem meg teljesen elvarázsol az ételkavalkád, amit képesek egy étkezéshez az asztalra varázsolni. Bár az ország domborzatát 70%-ban hegyvidék alkotja, a lakóknak minden esélyük megvan sokféle tengeri herkentyű fogyasztására is, ugyanis ezen hegyek lábait majdnem mindenütt a tenger mossa. Eledeleik tehát egészségesek, változatosak és sokszínűek.
Alapételüket, a kimchit már évek óta gyártom, most pedig egy újabb receptet próbáltam ki, egy egyszerűbbet, amihez minden alapanyag megtalálható kis városkánkban. Szükségeltetik hozzá egy fél kiló darált marhahús, 4 marék rizs, 6 fokhagymagerezd, 1 paprika, 1 teáskanál frissen reszelt gyömbér, 1 evőkanál szezámmag, 1 evőkanál szójaszósz, 6 zöldhagyma és 1 teáskanál méz. A rizst megfőzzük, a darált húst lepirítjuk és a többi hozzávalókkal ízesítjük.