Ha az ember lánya (de a fia is ) elér egy bizonyos életkort, egyre jobban értékeli a kézzelfogható – mert kézzel fogható – korlátokat és kapaszkodókat. Korlátozásoknak természetesen már kevésbé örül, de az már egy másik téma.

    Minden rendes kórházi ágy fölött lóg egy kapaszkodó, melynek hasznosságát volt alkalmam megtapasztalni, de kapaszkodhatunk az orvosi tudásba és mindenekfölött a Jóistenbe is. E kapaszkodók engem már odáig segítettek, hogy állok, lépkedek és biciklizek, teszem mindezt a nappaliban, de óriási teljesítmény ez már így is. Csontjaim erősödését az elfogyasztott táplálékoknak is köszönhetem, ezek közül ma a magnézium tartalmúakról beszélnék, eme alkáliföldfém ugyanis a jó csontozat egyik tápanyaga.

    És hogy melyek ezek az eledelek? Színeikben egy ősz elejei erdő színeit idézik, sárgák, barnák, vörösek, drappok és zöldek, úgymint banán, körte, spenót, sóska, mángold, kelkáposzta, lencse, sárgaborsó, halak (ton, lazac, makréla), magvak (a dobogó legfelső fokán a tökmaggal) és csonthéjasok. Jó hír, hogy a jó minőségű keserűcsokikban is megtalálható! Nagy kedvenceim a lencsefélék – nem utolsó sorban az élesebb látásom miatt is –, melyek levesnek, főzeléknek egyaránt jó alapanyagai. Egy jó marokkói vöröslencse-leves bárkit táplálóan melegít ezekben a kitartóan szeles napokban, látványban meg azt a talajt idézi, amelyből származik. Számomra ugyanis nagyon fontos tudni, hogy amit eszem, honnan jött és hogy néz ki! Szükségeltetik hozzá vöröslencse, csicseriborsó, fokhagyma, paradicsom, koriander, kurkuma, chili, fahéj, só, bors, őrölt kömény és fűszerpaprika. A magvak igen jó alkotóelemei és díszei a krémleveseknek és friss salátáknak. Gyümölcsből minden napra egy banán jut, csokiból meg két kis kocka, mert én már csak ilyen magas szintű önuralommal rendelkezem.

---