Milyen csodálatos az emberi test, mennyi mindenre alkalmas, ha el is veszíti egy képességét, még mindig marad jó pár, amit halmozottan használhat. Feltéve, ha mindehhez társul egy ép fej!

    Ha az irányítás rendben van, a gondolatok jó irányba haladnak, akkor bármiből, bármikor tanulhatunk. Nekem nyelvtanulás (enyhe túlzással ) sikeredett e kényszerpihenőben, és lévén szó keleti nyelvekről, még akár hasznomra is válhat, mikor a KFC és társai helyét átveszik az ázsiai kifőzdék. Addig persze van még egy kis idő, és, amíg lehet, fogyasszunk hazait, ugyanakkor a húsvét által megterhelt gyomrokat ajánlottan kímélőbb eledelekkel kényeztessük.

    Régen a háziasszonyok tavasszal, friss juhtejtermékek idején, ordás laskalevest főztek. Mivel az otthoni tevékenységek mellett a mezőn is dolgoztak, hamar előállítható ételeket készítettek, amit magukkal vihettek. Ez a leves ráadásul a friss kapor miatt frissít is, ami igencsak kell a tűző napon, nehéz fizikai munkában megfáradt embernek. Ilyenkor mindig Tamási Áron jut eszembe, akit gyakran mart gyermekkorában a gondolat, hogy „mennyivel könnyebb volna neki városi nadrágban, mint székely harisnyában”.

    Hozzávalók: 25 dkg édes orda (végső esetben ricotta), 15 dkg széles metélt (laska), 1 kanál apróra vágott zöld kapor, 1 dl tej, só, tejföl.

    Elkészítése: egy liter vizet odateszünk főni, sózzuk, majd a széles metéltet puhára főzzük benne. Amíg ez fő, addig az ordát villával összetörjük, majd hozzákeverjük a tejet, a tejfölt és az apróra vágott kaprot. Beleöntjük a levesbe és összerottyasztjuk.