Konyhai cikkek 453.

2022-06-01

Berszán-Árus Csilla

Rák

Amikor az embernek folyamatosan fájdalmai vannak, hajlamos az elkeseredésre. Jómagamnak is meglenne minden okom (kettő mindenképp) rá, de folyamatos erőt merítek a hitből, a reményből és a szeretetből, ennek pedig egyenes következménye, hogy távolról elkerülhetem a zsebkendőipar támogatását.

Hiszem, hogy a Jóisten átsegít mindenen, ami rossz, utána pedig csak jobb következhet, és töretlen a reményem, hogy eljön az az idő is, amikor nem azon gondolkodom, hogy melyik lábamra helyezzek több súlyt (ennek ellenben van egy jó származéka is, éspedig az, hogy elősegíti az alany kilói számának csökkenését

). A szeretet pedig végigkísért ezen a megpróbáltatáson, éreztem minden tettben, szóban, ölelésben. Mindezek adnak erőt a mai napig ahhoz, hogy leterítsem a jógamatracot, felfújt, szúrós párnán egyensúlyozzak, és tegyem az egyik lépést a másik után. Köszönöm hát mindenkinek!

Persze, főzök is rendületlen, mert kilók száma ide vagy oda, enni kell. A kedves szavak is elsegítenek ebben: „A hús és a köret, a szósz, hát… Fenséges!”, „El voltunk varázsolva, le voltunk nyűgözve az általad kínált ízélmény által!”, „Anya, mondd meg Csilla néninek, máskor is főzzön ilyet!”. Mit tehet az ember, teszi azt, amit elvárnak tőle!

Mai feladatom annyiból állt, hogy vajon dinszteltem egy fej hagymát, 4 cikk fokhagymát, néhány kockára vágott paradicsommal (4/5 drb). Kb.10 perc után egy kis főzőtejszínt (100 ml, mert sziluett, ugye, ugye!) loccsantottam hozzá és friss bazsalikomleveleket vagdostam rá. A rákokat egy kis olajon megpirítottam, majd mindent összekevertem az előzőleg megfőzött spagettivel.