Néha komoly kétségeim támadnak, hogy jót tett-e az emberiséggel az internet feltalálója, mert minden elismerésem mellett, – véleményem szerint – egy újabb káros szenvedélyt teremtett. Mi, homo sapiensek – minden felsőbbrendűségünk mellett -, igencsak hajlamosak vagyunk a túlzásokra, ezáltal pedig nem vagyunk túl sikeresek életünk mérlegének egyensúlyban tartásában. Úgy gondolom, roppant nagy űr támadna majd mindnyájunkban, ha egy szép nap offline világra ébrednénk, és bár én még visszatérhetek a papírra nyomtatott világba, az ifjabb generáció nem tudom mit kezdene magával?! Egy dolog, amiért mindenként hálás vagyok, az a vérségi kapcsolatok felfedezése, kapcsolattartás akár a világ másik felén élő rokonokkal! Bár más kultúrában, más körülmények között élnek, élünk, összekötnek bennünket a közös dédszülök, kik mindannyiunk számára fontosak!

    Internet segítségével a különböző népek eledelei is rokonokra találhatnak, akár többezer kilométerre fekvő konyhákban. Egy ilyen hozzátartozóra lelt a mi káposztalé levesünk, a kimcshi levesben. Mindkettő alapja az érlelt káposzta, melyet a székely fahordókban tárolt a pincéjében, csombor-kapor-torma társaságában, a koreai pedig óriási agyag/cserépedényekben, földbe ásott üregekben, retekkel, murokkal (és egyéb zöldségek változatos soraival), gyömbérrel-fokhagymával-cukorral, a két leves ízvilága végül mégiscsak igen hasonlatos.

    Hozzávalók: 40 dkg sertéscomb, 3 dl kimcshi, 1 fej hagyma, néhány zöldhagyma, őrölt chili paprika és tofu ízlés szerint, 3 evőkanál szójaszósz, 3 teáskanál cukor, őrölt bors, kevés olaj.

    A levest tofuval és apróra vágott friss zöldhagymával fogyasztjuk.

---