Az advent már ajtainkon kopogtat, közel a négyhetes várakozás ideje. Szemkápráztató csillogással, fülbántó zajjal bombáznak mindenfelől, de, ha mindezt sikeresen figyelmen kívül hagyjuk, tán belemerülhetünk a melegen pislákoló gyertya csendjébe. Várakozni is tudni kell, de rohanó világunkban ez már csak ideges toporgást jelent, pedig a célhoz vezető úton nyitott szemmel járva, belsőleg válhatunk igazán gazdaggá. Egy éve folyamatos várakozásban élek, nagy gyakorlatra tettem hát szert, megtanulhattam, hogy amin nem változtathatunk, azt elfogadjuk, de amin igen, azért mindent lehetőt megteszünk, a megpróbáltatások során pedig a fájdalom erővé alakul. Ezt nem tanultuk fizikaórán (vagy az is lehet, hogy igen, sajna nemigen figyeltem ), de kijelenthetem, hogy teljes valójában igaz. Már az acéllapok támogatására sincs szükségem, és remélem a gyergyói hepehupák során meglazult csavarjaim is megkerülnek némi fémdetektor segítségével. Mindezek örömére főzök egy nemzetközi rizseshús/paella/jambalaya/ bibimbap elegyet, ezzel emlékezvén arra, hogy akire az adventben várakozunk, mindnyájunkért jön e világra.
Eledelünk pedig a rizs mellett tartalmaz csirkemellet, garnélarákot, hagymát, sárgarépát, fokhagymát, zellert, paprikát, gombát, chilit, gyömbért és csöppintésnyi szójaszószt.