Gondolom, nem sértek meg senkit, ha ma, még egy írás erejéig, kedvenc édesség-alkotóelememről, a joghurtról értekezek! Itt jegyezném meg egyébként, hogy főzésnél is előnyben részesítem, mivel a tejfölnél jóval mérsékeltebb arányban táplálja a deréktájéki úszógumikat. Használatával a süteményfogyasztást is kevesebb önostorozás nyomán engedhetjük meg magunknak, ugyanis sokkal kevesebb zsírt tartalmaz, mint a vaj, margarin, olaj vagy akár, mint önmaga a zsír (ezeknek valamelyike ugyebár szintén alapanyaga a süteményeknek).
Álljon itt most egy kezdők által is csakis rengeteg energiabevitellel tönkretehető sütemény receptje, mely fagyos, szürke napjaink egyik örömfénypontja lehet. Előnye, hogy szükségtelen a mérleghasználat, amit én egyébként is előszeretettel kerülök, és maximum gyanús súlyú piaci szerzeményeim tömegének ellenőrzésénél veszek elő.
Egy innovatív cukrász tudniillik felfedezte (valószínűleg abból indulván ki, hogy csészéje több embernek van, mint mérlege ), hogy mérni bögrével is lehet, így születhetvén meg aztán a bögrés receptek tömkelege.
Szóval: egy tálban összekeverünk 2 csésze lisztet 1 kávéskanál szódaporral, egy másikban meg 2 tojást, ½ csésze cukorral, 1 tasak vaníliás cukorral és 2 ½ csésze joghurttal, majd a két tál tartalmát egymással (most kevertem bele egy kis kakaót is!). Tepsibe töltjük, belepotyogtatjuk kedvenc (lecsepegtetett!) gyümölcsünket (bármilyent!), és 180 fokon, 35 percig sütjük. Tetejét megszórhatjuk porcukorral, e tevékenység végre-, avagy végre nem hajtása csakis attól függ, hogy mennyire vagyunk édesszájúak.