Elérkezett az a nap is, melyen a húsvéti bárány belsőségei kerültek étlapunkra. Igencsak ideje volt (rögvest érkezik a következő adag), de mivel a jeles ünnep előestéjén útjuk általában a fagyasztóba vezet, elég nehezen találják meg onnan a kifele vezető ösvényt. Pedig, roppant finom tud lenni, úgyhogy, szív, tüdő, máj és vese: keblemre (gyomromba), pláne, ha bárányban dobogtál, pumpáltál, kiválasztottál és tisztítottál! Amúgy, illő Bálint napon szívet enni? Eszem a szíved?
Elkészítése mondhatni pofonegyszerű. De, hogy a pofon miért egyszerű? E kifejezés igazságtartalmával vitába szállnék, számomra ugyanis a pörkölt elkészítése a pofozkodásnál sokkal könnyebbnek tűnik. Megpirítunk tömérdek hagymát, ennél kevesebb fokhagymát (egy kis paprika, paradicsom sem rontja el), rádobáljuk a csíkokra vágott szívet, tüdőt, majd mikor mindez majdnem puhára párolódott, társulhat hozzá a máj és a vese. Sőt, mindnyájan, pirulás előtt, egy kiadós tejes fürdőzésben is részt vehetnek. Ma túróval töltött puliszkagombóccal tálaltam, melynek elkészítése ugyan macerás, de megéri pepecselni vele, mert (a jó székely mondás szerint) úgy passzol a pörkölthöz, mint kujak a szemre! És, ha már eleink bölcsességeinél tartunk: „ha dolog, ne dícsird, ha korcsoma, ne ócsárold!” Ezért aztán nem is hencegek tovább vele.