Vietnámról mindenkinek más és más juthat eszébe: elvesztett háború (avagy megnyert, nézőpont kérdése), kommunizmus, kaodaizmus, selyemfestészet, csodálatos tájak, kedves emberek, rizsültetvény, párás forróság, stb. Nekem ma (mivel ugyebár érdeklődésem nagy gyakorisággal a gasztronómia fele irányul ) a vietnámi tavaszi tekercs rakott fészket fejemben, az amúgy is ezerfele csapongó gondolatom zűrzavaros sokaságában. Nem is tudom, hogyan juthatott eszembe, mostanság tekercset maximum a múzeumban, vagy a szétszerelt mosógépben láthattam.

    Persze ez nem akadályozhat meg abban, hogy szerény körülményeimhez képest, megalkothassam a gyergyói változatát. Elsősorban, mivel a rizspapír hiánycikk (vagyishogy van – a papírüzletben -, de azt rendeltetésszerűen nem töltelékek tárolására használják), helyettesítem fagyasztott tésztával. A tölteléket – melyben fellelhető a hagyma, fokhagyma, murok, darált hús, csípőspaprika, paradicsom – bazsalikommal, sóval, borssal ízesítem, természetesen julienre vagdosásuk után. Mindnyájukat összedinsztelem egy kis olajon, majd belecsavargatom az addigra kiolvadt, téglalap alakúra vagdosott lapokba. A szokásostól eltérően, a kis tekercseket nem bő olajban, hanem sütőben sütöm, megszórván őket egy kis reszelt sajttal, és paradicsommal.

    A kész termék mellé mindenféle mártogatósokat kínálhatunk, például, édes- savanyút, hogy mindez földrajzilag is stimmeljen. A megfőzött mártást (fokhagyma, paprika, murok, zeller, paradicsom, ananász, só, bors, cukor, ecet) botturmixxal pépesre igazítom. Finomabb, mint többi, üzleti, tartósítószerben bővelkedő társa, úgymint a ketchup, egyébként meg, mielőtt mindenféle adalékanyagok hiányában megromlana, amúgyis is elfogy.

    Imígy, ha máshol nem is, a tányérunkon üdvözölhetünk egy falatka tavaszt!