A szürke, ködös, sötét napok nagy mértékben nyomják bélyegüket az emberi hangulatra. Nyomaszt a fény hiánya, s ha még ráadásul esik is, friss levegőre sem küldhetem magam, mert ugyan kinek lenne kedve májusi sarakban csicsonkázni és cuppogni? Pozitívumként maximum azt jegyezhetem meg, hogy legalább a vízhiány nem fog sötét árnyat vetni hangulatomra. Ami egyébként igen nyomott. Ez aztán vissza is köszön különböző tevékenységeimben, például (láss csodát!?) a főzésben!

    Ugyanis köretem ugyanilyen formában tetszeleg, sőt fizikailag is, szó szerint nyomott. Eredetileg héjában főtt krumpliból készül, de mivel a főtt, meg sült krumplihéjak nem tartoznak kedvenc barátim körébe, hámozottan kerül a fazékba, éspedig főzés céljából. De, figyelem! Nem teljesen, csak félig kell megfőnie, hisz ekkor tepsibe kell költöznie. Ahol mindegyikre rátenyerelünk (persze nem teljes súlyunk bevetésével), hogy kissé szétnyomódjon, mert így tudja magába szívni a következő locsolószer-keveréket: tejföl, olaj, reszelt sajt, só, bors, paprika, kurkuma. Ez utóbbi, az indiai sáfrány, vagy sárga gyömbér (ki milyen névvel tiszteli meg), csupán azért kerülhet bele, mert nagy általánosságban még mindig keleten kalandozom. És, mert nagyon egészséges. Persze, használata csak módjával ajánlatos, ellenkező esetben az ételt keserűvé, és rikító sárgává „varázsolhatja”. Néhány sült csirkecomb, párolt piroskáposzta társaságában, színesen ízes falatokkal vidíthatjuk önmagunk.

---