Egy sikeres ebéd végeredménye a töltött has. Az meg már egyenesen töltött has a négyzeten, ha az elfogyasztott eledel önmaga is töltött has(alj). A disznó ezen részét nevezik még császárhúsnak is, talán azért, mert tényleg királyi étkeket varázsolhatunk belőle. Persze, csak ha szeretjük a zsírosabb falatokat! Látványossá is tehetjük, feltekerés által, és akkor akár az olaszok kedvenc eledelének: pancettának is becézhetjük. Ha pedig tekerjük, akkor csavarjunk a recepten is, és töltsük. Vagyis tekerés előtt kenjük rá azt, amire szívünk (gyomrunk) éppen vágyik. Az enyém éppen zöldségekkel kevert gombaszeleteket óhajtott. Mindezt rákentem a hasalj tetejére, majd óvatosan feltekertem (nem volt egy könnyű művelet! ) és megkötöztem, hogy nehogy szétessen, miként a Római Birodalom a germán támadások nyomán. Igazán szép csak nem lett, mert a töltelék a tekerés során bentmaradás helyett inkább kifele igyekezett. Talán a sűrűségével lehetett a baj! De ezen majd még dolgozunk. Ezek után már csak a kényelmes sütés következett, egészen pontosan a konfitálás (zsírban abálás). Ez esetben hosszasabb elkészülési idővel számolunk, de a végeredményként nyert omlós falatok megérnek bármennyi várakozást. Vörösborral és krumplipürével fogyasztjuk! Ha van, és szeretjük. Ha nem, bármi mással. Császárok asztalára illő, akár hidegen is!

---