Nem saját termés, az tény, pedig igazán próbálkoztam vele. Sajnos a káposztafélék kiterjedt és változatos családjának tagjaiból, egyedül a karalábé hajlandó kertemben megteremni (örülnek is a csigák, békésen legelésznek rajta). A karfiol, meg a brokkoli méretes, ki nem nyílt virágzata engem valamely okból nem szeret, és elkerül. De azért nem haragszom reájuk, sőt hajlandó vagyok komoly összegeket kipengetni -habár, pengő pénzekért már nemigen adnak- értük a piacon. Pláne, mióta gyermekeim is fogyasztják. Mert ugye, az emberi palántáknak is meg kell érniük, például arra, hogy az ízlésük kifinomodjon.

    A krémleveseim alapja mindig az a zöldség, amely a nevében is benne található (ez mondjuk nyilvánvaló). Emellett tartalmaz hagymát, murkot, fokhagymát és krumplit. Ez utóbbit azért, mert akkor nem kell besűrítenem liszttel, avagy étkezési keményítővel, én pedig szeretem azt hinni, hogy így kevésbé hizlal. A murkot, hagymát, fokhagymát, brokkolit megdinsztelem, felöntöm vízzel, majd beleteszem a krumplit is. És, hogy miért dinsztelés? Mert a forró zsiradék a zöldségek külső rostjait összerántva bent tartja a zamatokat. Ízlelőbimbóink ezt majd külön értékelik! Főzés után pedig csak a turmixolás és utóízesítés marad. Botturmix feje munka közben lehetőleg a fazékban, így extra falfestésre nem kell költenünk! Tejföllel, lime-mal, szerecsendióval igazíthatunk ízvilágán.

---