Konyhai cikkek 508.

2023-09-13

Konyhai cikkek 508.

Berszán-Árus Csilla

Ősz

    Most érne a finom szilvám, ha le nem potyogott volna a fáról magzati állapotában. 🥹 E gyümölcsről mindig korábbi lakhelyem jut eszembe, a több szempontból is híres magyarózdi toronyalja. A templom, mint minden rendes rokona, a dombtetőn állt (persze ott áll most is), mely domboldalt néhol sűrűn belepték a szilvafák. Aztán, mivel Édesanyám jó egészségnek örvendett, meg amúgy is az volt a szokás, ősszel a termés az üstbe került. 😉 Énnekem az őszi Ózd egyet jelent az udvarokon, üstben rotyogó, köpködő szilvákkal. Hűvös napok, füst és kisebb égési sebek, mindazoknak, akik kavarásban nem elég serények.
    Már maga a gyümölcs szedése is nagy „élmény” volt, hát még a szilvaíz kavargatása! De a végeredmény!!! Az íze, az illata!!! 😋 Állandóan kísértett. Azonban valahogy sohasem volt kedvem, időm, szilvám, akármim, ugyanezt eljátszani egy villanytűzhelyen. No, de egy szép napon találkoztam a szilvaíz sütőben című recepttel, amibe első látásra beleszerettem. 😍 Azon nyomban szedtem vagy vettem (ezt az információt már megette a meszesedés), kimagoztam a szilvát, belepotyogtattam (a legalsó sort vágott felével felfele!) egy ecettel kikenegetett nagy lábosba (háztartásom legnagyobb darabjába), majd betettem a 150 fokra hevített sütőbe. Négy óra múlva meg készen kivettem. Üvegekbe gyömöszöltem, melyeket – egy kis fejállás után, nem én, az üveg! – visszatettem a meleg sütőbe, ahol másnapra szerencsésen kihűltek. Jó tudni, hogy a szilva mennyisége, és lédússága arányában változik a lekvár elkészüléséhez szükséges időtartam! Nagy előnye, hogy nem igényli a kevergetést. És cukorra sem tart igényt, tehát elérhető édesség cukorbetegek számára.

matusinka.ro


Ez az oldal cookie-kat használ. Az oldal böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. Bővebben