SzakÁ(rus) Cs(illa)

Töklepény

    Ha valaki netán a fotómat nézegetvén feltenné nekem a kérdést, úgymint: ez most tök-e vagy túrós lepény, nagy örömmel válaszolhatnám: töklepény. 🙂 Mármint ez, a fénykép középtájékán heverő kis kerek köret(-ek).
    Mai mottóm ugyanis: változatosság az élet sója, és: van élet a krumpli után! Mint köztudott, e vidéken hajlamosak vagyunk húsételeink mellé krumpli köreteket adni, mert ugyebár itt terem, és még finom is. Kissé elfeledkezünk egyéb zöldségeinkről, pedig azok is megteremnek, és szintén finomak. Mint például a cukkini. Jelenleg nagy örömmel szedegetjük idei bőséges termésének utóit. Ugyanakkor némi gond is felhőzi homlokunkat, tudván, hogy még egy adag főzelékkel semmiképp nem aratnánk osztatlan sikert. 🙂
    Így születik meg aztán a füstölt sajtos, cukkinis lepényke, melyben összetartó erő a tojás. Közben – míg mi a kertben a cukkinit szedegetjük – (csirke)hússzeleteink mustáros pácban pihengetve várják a forró, olajos fürdőt. Sötét történelmünkre jellemző, hogy e gasztronómiai módszert az angol büntetőjog is igénybe vette, ugyanis a pénzhamisítókat is hasonló eljárásnak vetették alá.
    Noha a civilizáció fejlődése nyomán, élő húsoknál már nem igazán alkalmazzák, a rákok még ma is tudnának beszélni drasztikus metódusokról, feltéve, ha tudnának beszélni: „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik…”. Persze, mivel bennem túlteng az empátia, ilyesmivel nem foglalkozom. Esetleg a cukkini jegyezhetné meg halkan, hogy élete virágjában leszakasztottam. 🙂 De hát ő sem egy beszédes fajta.

(Forrás: hirmondo.ro)