Konyhai cikkek 524.

2024-01-26

Berszán-Árus Csilla

Sonkás laska

Mondhatnánk, hogy olyan hideg van kint, hogy a kutya eltörik a kanyarban, de nincs, van ellenben (napok óta) olyan jég az utakon/járdákon, hogy fokozottan ajánlott a szegecses talpú bakancs használata.

Ennek hiányában, az ember otthon ül – pláne, ha úgy gondolja, két lábtörés egy életben elégséges -, változatos dallamokat tölt a fülén át a fejébe, így szorítván ki a felelős jégmentesítő felé irányuló nem túl ékes kifejezéseket, mindeközben két kezét is munkára fogván a konyhában.

Többfajta étel van, melyeket gyermekkoromban, Édesanyám konyhájában fogyasztva, igencsak kedveltem, ezek közül egyik egyed a sonkás laska, mely Maros megye valamely tájáról érkezett családommal városunkba. Itt nem is ismerik, felvont szemöldök a reakció, amikor említésre kerül, pedig roppant finom (nem épp kalóriaszegény) eledel.

A piték családjának tagja, lévén egy burkolatban rejtőzködő töltelék. Úgy gondolom, a vargabéles sós ízvilágú testvére, melyet egy édességet nem kedvelő innovatív személy alkotott, ráérősebb időkben. A burkolat ugyanis ugyanaz (cukormentesen), a töltelék pedig szintén laska, mely ez esetben sonkával vegyül, tehéntúró helyett.

Hozzávalók:

Töltelék: 1 csülök megfőzve, kicsontolva, ledarálva, 1 doboz (400 gr) tejföl, 1 csomag (250 gr) széles laska megfőzve, 4 tojás, só, bors.

Elkészítése:

Most a könnyebb úton haladva, fagyasztott pizzalapba burkoltam a tölteléket, ugyanis, általában, nehezemre esik tésztát gyúrni (egyébként 1 kanál zsír, 1 tojás, liszt, só és borvíz).

Egy érclábost, tepsit kizsíroztam, liszteztem, majd a kinyújtott tésztával kibéleltem. Beleraktam a megkavart tölteléket, a tészta széleivel befödtem, sütőben ropogósan pirosra sütöttem.