SzakÁ(rus) Cs(illa)

Almakocsonya

    Jó, ha az ember élete folyamán választási lehetőségekhez jut. Nemkülönben az is jó, ha a döntései helyesek! No, mihelyt befejezem az almaszedést, megint döntéshelyzetbe kerülök. 🙂 Csodálatos almatermésem hasznossá tételére ugyanis két variáns közül választhatok.
    Elsőként, akár a modellkedés rögös útjára is terelgethetném őket, ugyanis biológiaórán felléphetnének ökoszisztéma-modellként, az ökológiai rendszer és környezete bemutatásaként. 🙂 Környezetként maga az alma szerepelne, míg benne, a rendszer alkotóelemeiként (a békés együttélés jegyében, örök barátságban): a nyű, a hangya és a csiga. Igen, igen! Bármily hihetetlen, ennyi albérlő lakozik minden egyes gyümölcsben. Ezennel kijelenthetem: almáim beleillenek a biogyümölcs fogalmába.
    Nem túlságosan hosszantartó gondolkodás után, persze, mégiscsak a fazékban végezték. Hámozás, majd darabolás után kerültek ide, cukor, piciny citromlé, és fahéj ízesítéssel. A nagy hőmérsékletváltozás eléggé megzavarta őket, féltek és remegtek, ezért egyértelműen, kocsonyává váltak. 🙂
    A megfelelő állag elérésében nagy segítségemre volt a botturmix is, kedvenc konyhai segédem. Egyelőre üvegekbe kerültek, de onnan előbb-utóbb újra fölbukkannak, akár egy vajas kenyérhez, akár egy süteményhez társulni. Nagyon finom tölteléke lehet például egy pitének: almakocsonya összekavarva két tojássárgával, cukorral, fahéjjal, meg a felvert tojásfehérjével. Aztán, de csakis az élvezetek fokozása érdekében, a sütemény tetejét megszórhatjuk dióval. Sütés előtt!

(Forrás: hirmondo.ro)