SzakÁ(rus) Cs(illa)

Szilvás gombóc, én így szeretlek!

    Kompótok, főtt gyümölcsök, rám ne pazaroljátok bájaitokat, mert megszeretni benneteket úgysem foglak! 🙂 Megenni meg pláne nem! Ellenben igen szívesen fogyasz­talak natúr és lekvár alakban.
    Tudta ezt már szép emlékű Nagyanyám is, aki gombóckészítés közben rólam és igényeimről (kerülj engem, plöttyedt szilva! 🙂) sem feledkezvén meg, néhány nudlit (billemácsik, gyurkamonya, angyalpicili, pucu, pöcsmácsik, angyalbügyürű, cicinka stb.) sodort nekem a tésztából, majd azt lekvárral tálalta. És, ha már ilyen ékes, ízes ez a magyar nyelv, hogy nudli szavunknak is tíz rokona van, akkor talán gyakorlatban sem érzi megbecstelenítésnek, ha ízet kenünk rá. Természetesen szilvát. 🙂
    Egyébként azt mondják a rossz nyelv(ész)ek, hogy talán a megy igénknek van a legtöbb szinonimája (kb. 200), én meg hajlamos vagyok nekik ezt el is hinni, mert nép még a Földön nem járt, aki ilyen sokatmondóan, kifejezően battyogna, sompolyogna, csámborogna, ódalogna, csörtetne és csángálna. 🙂 
    Ma reggel én is felkötöttem a nyúlcipőt, aztán nyakamba kaptam a lábam, hogy ebédre frissen készült nudli illatozhasson az asztalon. Tésztája: főtt, majd áttört, hideg (kevesebb lisztet vesz fel!) krumpli, liszt, 1 tojás, kis só, összegyúrva, formázva, majd kifőzve. 
    Jelzem: igen finom a mákos nudli is, álmatlanságban szenvedőknek kimondottan ajánlom! 🙂

(Forrás: hirmondo.ro)