SzakÁ(rus) Cs(illa)

Zacskós

    Ha már Sándor, József, Benedek zsákban hozta a meleget, akkor én sem adhattam alább, zacskóban sütöttem az ebédet. Persze, míg én a konyhában sürgölődtem, ők nyugodtan kocsmázhattak, az idén túl sok Celsiust nem kellett cipelniük. 🙂
    Ugyanis a történet szerint márciusra az emberek annyira megunták a sok hideget, hogy imáikban csak melegért könyörögtek. Szent Péter ezt megelégelvén, Sándorral le is küldött egy zsáknyit nekik. 
    Csakhogy, milyen a férfiember? A hosszú út porát igyekezvén lemosni, betévedt egy kocsmába, ahol kissé ott ragadt, elfeledve a dolgát (mindig mondom: az alkohol öl, butít és nyomorba dönt!). Szent Péter pedig fölöttébb csodálkozván, hogy az imaáradat csak nem apad, utána küldte Józsefet, majd őutána Benedeket. Ugye, mondanom sem kell, szintén csak a kocsmáig jutottak?! 🙂
    Mikor továbbra sem történt változás az időjárásban, Szent (mérges) Péter végső megoldásként Mátyást szalajtotta, egy korbáccsal. S ő ezt nem is volt rest kollegiális hátakon használni, aminek utóhatásaként a tavasz rögvest megérkezett. Éljenek a sikeres akciók! 🙂
    S míg leszűrtem e kis történetből, hogy a férfiak az alkoholnál csak a fegyvert szeretik jobban (de azért mi még szeretjük őket! 🙂), zacskóimban krumplihasábok és sajttal feltekert karajszeletek (zsírral megkenve, nehogy cipőtalp állagot öltsenek!) sültek (180 fok, 50 perc).

(Forrás: hirmondo.ro)