SzakÁ(rus) Cs(illa)

Göngyölt csülök

    Egy hidegtálon, ugyebár, nem illendő egyfajta felvágottnak szerénykednie (pl. Wellington-vagdalt), ezért, a mindenféle gyanús kútfőkből érkező szalámik elkerülése végett, sebesen alkottam mellé egy másikat. 🙂
    Göngyölt csülök néven vált ismeretessé, lévén, hogy a csülök sonkába volt göngyölve. A történet meg úgy kezdődött, hogy összetalálkoztam a fagyasztóban két füstölt csülökkel, akik igencsak igyekeztek kifele, erősen hűvös szálláshelyükről. 🙂 Én meg, lévén egy empatikus személy, kitessékeltem őket, majd hagytam jócskán felmelegedni. Mégpedig a kuktában, társítván is itt néhány cikk fokhagymával (felső légúti megbetegedések elkerülése végett 🙂).
    A megfőtt csülköket kockára vágtam, majd beleszórtam egy sonkaszeletekkel kibélelt kalácssütő tepsibe (a Wellington-vagdaltam hűlt helyére), gondosan be is takargatva a kilógó sonkavégekkel, mivel igencsak reszkettek még. smile hangulatjel A ropogós piros állag elnyerése után, kivettem a sütőből, végezetül meg, mihelyst kihűlt, fel is szeleteltem.
    Így pedig máris vándorolhatott egy hideg tálra, ami ugyebár egyéb összetevők segítségével (úgymint tojás, kolbász, sonka, sajt) hidegtállá változott. Mely felületen találhatunk ugyan jó néhány kalóriát, de ugyebár, ha csak nézzük, ez ártalmunkra nem válik, ha meg fogyasztjuk, majd ledolgozzuk. 🙂 Legalábbis reméljük.

(Forrás: hirmondo.ro)