SzakÁ(rus) Cs(illa)

Vadasmártásos tortelloni

    Végre megérkezett a tavasz Gyergyóba is, holott már megijedtem, hogy a kanyargós, hosszú, fáradságos út végén lemond a mindenféle hegyi hágókon való átkelésről. 🙂
    De Tavasztündérünk ritka jó munkaerő (mai viszonylatban pláne), maradéktalanul elvégzi a rá bízott feladatot. Így hát daloló lélekkel vetettem be magam a kerti munkálatokba (a magokat meg a földbe). Kék ég, madárcsicsergés (habár itt je­gyez­ném meg, hogy talán oly szegények mégsem vagyunk, legalábbis egyesek, ugyanis egyre több kisrepülő kerepel a fejem fölött), napsütés, kell ennél több egy érző kebelnek? Fitneszbérlet ára megtakarítva, leleményesség- és kreativitásigény kielégítve, mihelyst az ásó nyele eltörik. 🙂 E munkálatok persze konyhai ténykedésem rovására mennek, ilyenkor következik a: „mi is van a fagyasztóban, kapjuk csak elő!?” nevezetű ebéd. 🙂
    Mára egy vadasmártásos tortelloni (aki köztudottan a tortellini nagybátyja) sikeredett oly módon, hogy megfőztem a darált hússal töltött tortellonit, és kiolvasztottam hozzá a vadas mártást. Ami csak azért került a fagyasztóba (és nem a gyomrunkba), mert a minap, vadas készítés közben elromlott a mártásösszetevő szemmértékem. 🙂 És milyen jól jártam! Mert a tortelloni ízben és színben kiteljesedhetett a selymes vadas ­öntet által, mi meg minimális munkával, elfogadható ebédhez jutottunk.

(Forrás: hirmondo.ro)