SzakÁ(rus) Cs(illa)

Székely almáshús

    A narancsos pekingi kacsa erdélyi változata. 🙂 A székely ember vízzel főz, és keleti fűszerek, meg gyümölcsök helyett, leakaszt a fáról egy-egy almát a sütéshez. Kacsa helyett pedig inkább disznóhúst használ. Ugyanis ezt hagyták meg az istállóban eleinknek az iszlám törökök, akiknek vallása tiltotta a fogyasztását, mondván, hogy nem tiszta állat (habár én még egy marhát sem láttam mosakodni 🙂).
    Ugyanakkor nem fogyaszthattak alkoholt sem hódítóink, aztán, hogy kárba ne vesszen, megitatták(?!) az őslakósokkal. Jól belénk is ivódott, azóta is disznóhúst eszünk, az alkoholt pedig még véletlenül sem a csizma szárába öntjük. 🙂 Hanem a meggytermésre, például. Ennyit a török örökségről. Jól megjártuk!
    Nosza, kanyarodjunk vissza inkább a székely almáshús elkészítéséhez. Ez roppant egyszerű, ízvilágában ellenben csak úgy kavarog a sok színes íz: sertéskarajt ölel a vaj, liszt, alma és tárkony. 🙂 A vajon pirított karajt sózom, a tárkonnyal ízesítem, majd felöntöm vízzel. Így párolom puhára, majd mellédobok 4 felszeletelt almát. További 5 percig párolom, ezután a húst kiveszem és felszeletelem. A levét kevés vízzel elkevert liszttel behabarom, végül ezzel meglocsolva tálalom a húst.

(Forrás: Székely Kalendárium)