SzakÁ(rus) Cs(illa)

Belsőséges 🙂

    Ma érkezett el az a nap, melyen a húsvéti bárány belsőségei kerültek étlapunkra. Tudniillik, a jeles ünnep előestéjén első útjuk a fagyasztóba vezet, aztán onnan elég nehezen találják meg a kifele vezető ösvényt. 🙂
    Elkészítését állandóan halogatom én is, de ezentúl ez már másképp lesz, hiszen legkedvesebb (asztal mellett ugyan illethetném őket e jelző fordítottjával is 🙂) utódaim is szó nélkül elfogyasztották. Úgyhogy szív, tüdő, máj és vese: keblemre, pláne, ha bárányban dobogtál, pumpáltál, kiválasztottál és tisztítottál! Elkészítése mondhatni pofonegyszerű. De mondhatni, hogy pofont adni egyszerű? E kifejezés igazságtartalmával ugyanis vitába szállnék, merthogy számomra a pörkölt elkészítése sokkal könnyebbnek tűnik.
    Megpirítunk tömérdek hagymát, ennél kevesebb fokhagymát, rádobáljuk a csíkokra vágott szívet, tüdőt, majd mikor mindez majdnem puhára párolódott, társulhat hozzá a máj és a vese. Sőt, pirulás előtt, esetlegesen, épp felkelő rózsámhoz is csatlakozhatnak, egy kiadós tejben fürdőzésre. 🙂 Ma túróval töltött puliszkagombóccal tálaltam, melynek elkészítése ugyan macerás, de megéri pepecselni vele, mert (a jó székely mondás szerint) úgy passzol a pörkölthöz, mint kujak a szemre! 🙂 És, ha már eleink bölcsességeinél tartunk: „ha dolog, ne dícsird, ha korcsoma, ne ócsárold!” Ezért aztán nem is hencegek tovább.

(Forrás: hirmondo.ro)