SzakÁ(rus) Cs(illa)

Viktória-szelet 🙂

    Viktória egy kedves ismerősöm, kinek munkásságát igen nagyra értékelem. Mivel születésénél – objektív okok miatt – nem lehettem jelen, csak találgathatok: ha ezüstkanál nem is volt a szájában, nagy a valószínűsége, hogy kezében fakanalat szorongatva érkezett e világra. 🙂
    Habár színes és ízes alkotásai kissé eklektikusnak tűnnek (pláne egy olyan háziasszony számára, aki a húsleves, bundáshús, krumplipüré konyhai szentháromságán nőtt fel 🙂), a tányéron mégis a legmélyebb szimbiózisban található az összes alkotóelem, ily módon válva kölcsönösen előnyére egymásnak.
    Engem e sok szépség meg arra sarkallt, hogy ezentúl ne csak a jól bevált ösvényeken poroszkáljak, hanem felkapaszkodván rozzant Rocinantém hátára, olyan felfedezőútra induljak, amelynek végén az eledelek Dulcineája vár rám (aztán, hogy ez sikerült vagy sem, döntse el ki-ki magában… 🙂).
    Egy szó mint száz, így jutottam (jó hátszelek és a hátas hátán 🙂) a henteshez, ahol is mosolyogva várt rám a bélszínszelet, ami angolosan átsütve került végül a tányérra. Készült melléje lecsó(féleség): hagyma, paprika, paradicsom, tök, gomba; meg rizses gomba és uborkasaláta.
    Fogyasztás előtti végső momentum pedig a Viktória féle védjegy alkalmazása: a tányéron pihenő eledel magvakkal való megszórása (általában szezám). 🙂 Nekem most vegyes került rá.

Forrás: hirmondo.ro