SzakÁ(rus) Cs(illa)

Vadászat

    Háromszoros hurrá, megint itt a nyár, melynek egyik kellemesen fájdalmas hozzátartozója a gombászás, életem egyik értelme (a sok közül). Csak felpattanok az épp annyira elektromos biciklimre, hogyha megráz, se okozzon túl nagy sokkot 🙂, és irány az erdő. Alja. Mert túl mélyre nem merészkedünk a sűrű vadonba, ugyanis a biciklit és a levadászott gombaegyedeket még haza is kell vinni!
Szóval, e derűs, napsütéses délutánon, enyhe hátszél segítségével kiszáguldottam a nem oly távoli erdőbe, a nem oly jó úton. Ha az enyémben nem is, a bicikli fejében bizonyára keletkezett egy kis rázkódás, na de fő a pozitív gondolkodás: nem volt sár! 🙂
    Persze zsombék, az igen, de nincs gombászás lábelázás nélkül (gombászás első törvénye)! Az első fák alá érve, felajzva (én lennék e vadászaton a fegyver? 🙂), néztem jobbra-balra, és láss csodát, mint sárga kaláris a zöld bársonyon, csak úgy mosolygott rám a mohából a sok, egymásba kapaszkodott rókagomba.
Ilyenkor aztán az ember agyára vörös köd ereszkedik, hajtja a vadászat izgalma, melynek eredménye a zuhanyzás alkalmával kellően zsibongó, alkaron és lábon található karmolások sokasága. De nincs gombászás éles karcolások nélkül (gombászás második törvénye)!  🙂 A mai erdő–Csilla meccs végeredménye pedig egy fél kosár rókagomba (no meg némi áfonya).
A gombából gombapörkölt készült, sok hagymával, paprikával és paradicsommal. A köret pedig, nem tudni milyen isteni sugallatra 🙂, savanyúkáposztás (utolsó egyed a hordóból) rizottó lett. A jó rizottó egyik titka a megfelelő mennyiségű folyadék (kavarás általi) bevitele a rizsszemekbe, melyet ez alkalommal történetesen fehérbor és víz elegye alkotott, selymesítő alany pedig a vaj volt. Fogyasztás előtt még 2–3 percet pihent, míg fedő alatt, saját gőzében tökéletesre puhult.

Forrás: hirmondo.ro