SzakÁ(rus) Cs(illa)

Fasírtban van

    No, most nem viszályokról, konfliktusokról, civódásokról lesz szó, nem is vagyok fasírtban xy-nal és z-vel (csak voltam anno, amikor a háromismeretlenes egyenletrendszer épületes tagjai voltak 🙂)! Egyébként, ha lennék sem ezt a kifejezést használnám, inkább a „faséban vagyok”-at, mely a francia fâché szóból ered, és harag, neheztelés, sértődés a jelentése. Amikor átkerült a magyar nyelvbe ez a fordulat, még faséban voltak egymással azok, akik feszült, rossz viszonyt ápoltak, majd fokozatosan alakult át fasírttá a kellemetlen kapcsolat.
    De! A fent említettekkel ellentétben, én most tényleg arról értekeznék, ami a fasírtban van. 🙂 A fasírt ugyebár az egyik leggyakrabban fogyasztott húsétel, amelyet már a rómaiak is előszeretettel helyeztek tányérjukra, és ezt írásos emlékek is bizonyítják. Marcus Gavius Apicius római mesterszakács és szakácskönyvíró kagylófasírtja a következő recept szerint készült: „A főtt kagylók izomszálait távolítsd el, vágd nagyon apró darabokra, majd dolgozd össze főtt tönkölydarával, tojással, borssal és garummal. Közepükön fenyőmaggal és borssal gyúrj belőle kisebb gombócokat.” 🙂
    Személy szerint azért szeretem a fasírtot, mert az alapreceptet (darált hús, tojás, zsemle, só, bors, fokhagyma) igen sokféleképp lehet bővíteni. Ma például egy részébe kukoricát kevertem, és kukoricapehelybe forgattam sütés előtt, a többibe meg szalonna- és vargányakockákat vagdostam. A krumpli először főtt, aztán olajban sült (ami szerintem nem a legegészségesebb verzió, ezért nem is művelem túl gyakran e változat előállítását 🙂).
    Készült még párolt zöldség is: hagyma, murok, cukkini, zöldborsó és kukorica. Amint a mellékelt ábra is mutatja, nagy kukoricafogyasztók vagyunk, Isten áldja meg többszörösen Kolumbuszt, őelőtte meg a mexikóiakat, hogy lehetővé tették ezt nekünk! 🙂

Forrás: hirmondo.ro