SzakÁ(rus) Cs(illa)

Zöldborsó és hasnak alja

    Sok beszédnek sok az alja, disznónak meg jó az (has)alja. 🙂 Mint látható, kecskerímet bármikor fabrikálok, ellenben költő ebben az életben már nem leszek. De sebaj, szépérzékből sokkal több jutott, mint költői vénából.
    Miként összes társam a Szüzek csoportjából, kissé a párhuzamosság, merőlegesség és egyéb mértani bohóságok rabja vagyok, ami ugyan nem baj, csak néha kellemetlen (szőnyegrojtok, reszkessetek, ha jövök! 🙂 ). A tányéron ellenben jól mutat a csodálatosan egyformára (fő a szerénység és a hidegvér!!!) szabdalt nyersanyag. 
    A húsdarabok hosszú, csinos téglatestek, mellette kockára vágott hagyma, paprika, paradicsom, és mindezek ellentéteként odagördül néhány szem zöldborsó (saját termés!), és kukorica (melyre szintén ráfogjuk, hogy gömbölyű, miként Arisztotelész a Földre, tudván, hogy neki ebben igaza is volt 🙂 ). 
    A húsnak amúgy sem árt egy kis színkavalkád, mert magában szegény eléggé egyhangú, szürke és barna, abból pedig láthatunk eleget, egyre-másra. Pl. por és sár. Ugyan, mint mindenben, ebben is van pozitívum, mi errefele még tudjuk, hogy az aszfalt nem a legfelső rétege a Föld nevű bolygónak. 🙂 A paprikából készült tulipánt pedig nem félreérteni, nem politikai hovatartozásomat jelöli, annál inkább virágos jókedvemet. 🙂 Aminek oka a rekordidő alatt elkészült ebéd.

Forrás: hirmondo.ro